Anime Mixelések:

Digimon 02 – Digimon Császár

Inu Yasha – Sesshoumaru

Nagareboshi Gin – Yuki

Kitalált szereplők:

Ren (YANG) Ichijouji

Tomoyo Daiduji Kyouyama

Dan Daidouji

A Császárnő

Ren körülnézett a szobába melyben állt. Emberfeletti volt. A falak halál feketében játszottak és egy hatalmas vicsorgó, vértől piszkos husky volt ráfestve, a padló úgyszintén fekete volt. A mennyezet pedig egy hatalmas fekete chip-re emlékeztette Ren-t. A szoba távoli végéről vakító fény áradt. Egy hatalmas ablak volt. Ren közelebb érve látta, hogy a holdfény besüt az ablakon.

A bútorok úgyszintén feketék voltak és néhol arany csíkok húzódtak rajtuk. A hatalmas ablak kerete szintén fekete volt, a szögleteiben vér vörös minta volt. A komód is fekete volt, szinte minden az volt. Egyedül az ágy volt vörös.

Ren mosolygott.

- Ez nagyon…..- nem tudta befejezni a mondatot. Az arca fal fehér lett. Most jött rá, hogy mi az  új feladata a Digi-Világban. Ő lett az új Digimon Császárnő. Alig hitte el amikor rájött. Rögtön Tomoyo jutott az eszébe, és az, hogy neki nem ez a feladata. Hanem az Indián Temető őrzése barátnőjével és társával Yuki-val együtt.

Ken nem szólt, mivel számára egyértelműnek tűnt az, hogyha Ren csatlakozik hozzá, akkor mi is lesz a lány új feladata. Az ő szobája volt a következő szoba. Átadta Ren új ruháját és elment.

Ren még egyszer körülnézett a szobában. Majd szinte ájultan beledőlt az ágyba. Rennek a berendezésről egyértelműen a Kedvencek Temetője jutott eszébe, főleg a falra felfestett vicsorgó husky képéről. Az ágyra volt neki készítve egy fekete pizsama. Leöltözött és felvette.

Végül megnézte az új ruháját. A ruha rövid volt, de alkalmas és csinos. Mintázatra ugyanaz volt mint a Császáré, csak ez fekete volt. A felsője ujjatlan volt és a nyakánál magas. A nadrág a csípőjénél egy fekete sárkányos kendővel volt megkötve, Ren úgy érezte mintha Ken tudta volna, hogy őneki egy sárkány a védőszentje. A nadrágja bő szabású volt és a szárát egy vas fogta össze. A nadrág mintázata is ugyan az volt mint a Császáré, csak színben és szabásban ütött el tőle.

Az egyetlen baj az volt, hogy Rennek hiányzott Yuki.

- Oh Nem!! Yuki! – nyögte Ren.

- Mi a gond? – Válaszolta a Digimon Császár aki feltűnt az ajtóban.

- Hát……öhm……magára hagytam a társamat Yuki-t.. – válaszolta Ren egy cseppet nyomott hangon.

Ken rosszallóan nézett. Majd felemelte a kezét.

- Hol van?- Kérdezte. Ren megrándította a vállát.

- Nem mondhatom meg. – Vallotta be Ren vállrándítva.

- Hát, talán megoldhatjuk. – Mondta a Császár.

- Hogy? – Kérdezte Ren.  – Te tudod hol van? –

- Nem tudom, én ne tudnám? – Ken mosolygott – Na nézzük! –

- Miről beszélsz most? – Kérdezte Ren.

- Kövess! – parancsolta Ken. Bevezette Ren a szobába. Ezer és ezer monitor volt ott, de nem vezérlő szoba volt. A szoba közepén két asztal volt. A hatalmas szobában csak egy apró lámpa volt. (ami nem működött)

Az egyik asztal tele volt mindenféle kacattal. Olyan dolgokkal amit Ren még életében sohasem látott.

Ken bement, Ren követte.

- Feküdj le az asztalra! – Parancsolta Ken és lesöpörte az asztalról a dolgokat.

Ren először elkezdett idegeskedni, de engedelmeskedett a parancsnak. Ken megfogott valamit, ami egy irányító gombra hasonlított. Hírtelen fénycsóvák lövelltek ki belőle amik az asztalra irányultak egyenesen Ren szemébe. 

 - Hé! – Kiáltott fel Ren. – Azt mondtad, hogy Yuki-t fogod megkeresni nem azt, hogy megvakítasz!

 - Nyugi! – Mondta Ken.

Ken hírtelen eltűnt a sötétségben.

- Mit csinált ez? – Kérdezte magától Ren. Ken hamarosan visszatért egy apró dobozzal amiben furcsa piros anyag volt.

- H-hé! Teszed azt le! – mondta Ren kissé idegesen de Ken félbeszakította.

- Később elmondom – mondta – Ne aggódj! – Majd Ken elővett két hosszú hegyes botot.

Erre Ren már tényleg nagyon elkezdett félni. Ken megfogta a kis dobozt.  Furcsa pára jött ki belőle. Ken belemártotta a sistergő, gőzölgő krémbe a tűket.

Ren nyelt egyet és Ken rámosolygott.

- Félsz? – kérdezte Ken.

- N-n-n-nem – válaszolta Ren, végül is ki félne? Ki? Ő? Pont Ő? Természetesen nem. Bár nem volt túlzottan bátor, de ez most nem érdekelte ugyan is a társáról volt szó. Egy pillanatra megdermedt. Összeszorította a fogait.

- Most ne mozogj! – oktatta Ken.

- Rendben -  mondta Ren, majd sóhajtott egyet Ken szórakoztatása képen. Ken halkan nevetett.

- Ez most AKARATTAL volt? – kérdezte Ken de közben majdnem elnevette magát. Ren nyögött egyet, Ken ok nélkül újra mosolygott.

Ken felemelte a két tűt és Ren szeméhez emelte. A két tű forró volt, a krém rajtuk gőzölgött. Ren meg akart mozdulni, de nem tudott. Hiszen rá lett parancsolva, hogy ne mozogjon. De mi van ha, ha Ken meg akarja vakítani őt?

Ken hozzáért a tűkkel Ren szeméhez, Ren nem érzett semmit.  Még mindig az a tudat izgatta, hogy Ken meg akarja őt vakítani, vagy ölni azzal a piros anyaggal? Hírtelen az anyag elkezte égetni a szemét.

Ren valami szokatlant érzett. Hírtelen máshol érezte magát. A sötétségből megjelent az Indián temető, benne Yuki, Tomoyo és Dan. Mindegyikük arcán félelem volt, de főleg Yuki-én. Ebből Ren rájött, hogy érte aggódnak. Ren Yuki felé akarta nyújtani a kezét, de a kép kezdett távolodni. Aztán teljes sötétség újra, majd a többi Digi-Választottat látta akik arcán szintén aggodalom ült. Majd újra sötétség lett és nem jött többet semmilye kép.

Ren felült, de nem látott semmit. A szeme még mindig égett. Aztán megint csak arra tudott gondolni, hogy Ken megvakította őt, mivel Ren nem tudta kinyitni a szemét.

- Jól van, feküdj vissza – Mondta Ken majd egy kis szünet után folytatta – nyugodj meg ez rendbe fogja hozni a szemed, ez mind azért volt, hogy lásd hol van a Yuki-d –

Ken levette Ren-t az asztalról.

Végül néhány perccel később Ren lassan kinyitotta a szemét. Az első dolog amit meglátott a Császár volt amint előtte áll. Ken rámosolygott.

 - Nos, hol is van Yuki?  Csak nem a Temetődben? –

- D-d-de ott. – dadogta Ren. Hiszen fogalma sem volt arról, hogy Ken tud az Indián Temetőről. Főleg nem arról, hogy Yuki most éppen ott van.

- Köszönöm – morogta Ren.

- Szívesen máskor is! – válaszolta Ken.

Ren kezdett cseppet álmos lenni. A hírtelen sötétből előugró Sesshoumaru félbeszakította a nagy csendet. Ren egy pillanatra megijedt, de tudta, hogy a Császár oldalán Sessh nem bánthatja őt.

- Visszamegyünk a szobádba –mondta Ken. Sesshoumaru gyengéden Ren vállára tette a kezét és visszamentek a Ren szobájába. Néhány perc után megérkeztek az ajtó elé, Sesshoumaru az egyik kezével kinyitotta az ajtót a másikkal tovább fogta Ren-t.

 Sessh az ágyhoz vezette Ren-t.

- Mi lesz Yuki-val nélkülem? – Kérdezte Ren, és a szeme könnyel lett teli. Sesshoumaru kedvesen mosolygott a lányra.

- Csak nem akarsz ezen reggelig gondolkodni? Hidd el Ken tesz valamit érted! – mondta.

Sessh megfordult és a sötétségben eltünt.

Vége a második résznek!      

By: Ren (YANG) Ichijouji