A Császárnő - nyertünk – mondta a Császár. * * * * * * * * * * * * * * * * * * * ** * * * - hol vagyunk?- kérdezte Kari. – Hogy lehet, hogy veszítettünk? – - Hidd el ha a sebeink egyszer begyógyulnak akkor kijutunk. – mondta T.K. - Higgy nekem….- folytatta T.K. Kari sírt és körülnézett a börtönben amelybe be hurcolták őket még eszméletlen állapotukban. T.K. megpróbált felállni, de a lábai nem bírták . - Vajon mind meghaltak….? – kérdezte Kari és már szinte fulladozott a sírástól. Cody felűlt és magához szorította Armadilomont. Kari felállt és odament hozzá. A digimonjaik mind eszméletlenek voltak és alig éltek. Majd lépteket kezdtek hallani. - Ren – mondta T.K. és megpróbált felállni újra. Végül Yuki tűnt fel a börtön előtt. - Magatokhoz tértetek? -kérdezte. - Az istenért! Yuki! Miért csináljátok ezt te meg Ren? – kérdezte Kari. Yuki nem szólt semmit, csak gonoszan mosolygott. - igen, az istenért – mondta Yuki. - Emlékezz, mit mondtatok Renről? Azt hogy meghallt! Rám hoztátok a sírást és teljesen oktalan volt! Davis felugrott. - Arra gondolsz amikor azt hittük, hogy Ren meghalt? – kérdezte Davis. - igen! Pont arra! - morogta Yuki – Ő nem adta volna fel olyan hamar, de ti igen! Természetesen valakinek mindig a rosszat kell terjesztenie! Mindig! – majd becsukta a szemét és úgy folytatta – Most végre érzem, hogy mi is a mi feladatunk Rennel. A digisek legyőzése! Azoké akiket a barátainknak neveztünk! - Yuki…..Sajnáljuk! – mondta Cody és ránézett Yuki-ra. Erre Yuki felnyitotta a szemét újra. - Yuki – kezdte volna Kari de látta, hogy valaki feltűnik Yuki mögött. - Hah?- nyögte Kari. Ken feltűnt Yuki mögött. Megsimogatta Yuki-t. - Yeah, Azt gondolom – válaszolta Yuki és rápillantiott Kenre. Nézte, majd visszapillantott egykori barátaira. - Én úgy gondolom, hogy Rennel naygon hosszú ideig még itt maradunk – vicsorogta Yuki – Menjünk kérlek. Majd később lejövünk és folytatjuk. Később… – folytatta - Jól hangzik! – válaszolta meg Ken. - Bye bye – köszönt Yuki, majd hátat fordított nekik. Ken megfogta a kutya nyakörvét. - viszlát bénáim – mondta. Nevettek majd lassan távoztak. A digiválasztottak hallották, ahogy a börtön ajtó csapódik. - Szép. Miért mondják ránk mindig ezt? - kérdezte Kari. TK átkarolta. - én tudom, hogy ,hogy érzel – válaszolta. - ébredj fel! – kiabálta Davis. A digisek felemelték fejüket a vezérük hangjára. - Ren. Meghalt. Elment. – állította Davis. - Davis! Nem gondolod, hogy mi képesek vagyunk őt és Yuki-t vissza állítani? – kérdezte Kari boldogan. – Nem Kari, nem gondolom, hogy lenne elég sütnivalónk hozzá. – válaszolta Davis. - Ebben egyet értek veled Davis – morogta T.K. - Ő is Yuki ilyenek, nem egy fekete gyűrű tette őket ilyenné. Mindig is közük volt a temetőjük miatt a sötétséghez. Yuki meg egyszerűen megutált minket a pesszimista stílusunk miatt. Azon amit egyszer mondtunk egy nap. Nem gondolom, hogy lehetetlen akkor ha a D-terminálokat is használjuk. - Ne felejtsd a digi tojásokat se! – mondta Cody. Sóhajtoztak. - Reméljük a legjobbakat – motyogta Cody. Egy apró ablak volt a börtönben. Davis ezen keresztűk kémlelte a holdat. - 'Tai! Ne felejtsetek el minket! – gondolta. * * * * * * * * * * * * * * * * ** A császár és császárnője nevettek. - Végleg győztünk! – mondta Ken, majd ledőlt az ágyba. Még a császári ruhájában volt. Ren már pizsamában volt és éppen Yukival szórakozott. Leült az ágy szélére. Éjfél fele járt az idő. Ken meglátta. - Na most már aludjunk – mondta – Reggel nagyon korán kelünk. Tehát csukd be a szemedet. – Len rá nézett. Ken lefektette Len-t. Len mosolygott. Ken megfogta a kezét. A fény kialudt. A szobát elnyelte a sötétség. ********** Néhány nappal később . . . * * * * * * * A digivilág térékpe volt szem előtt, egy rúddal ki lett jelölve egy terület ami egy fekete kis kockában alapozódott. Ken és Len figyelte. Semmi nyoma sem volt ellenségeknek. Yuki bekiáltott. - Úgy néz ki minden rendben van! - mondta. Nem tudta eldönteni, hogy most mi is jutott az eszébe, valami naygon furdalta az oldalát. Len, aki Ken ölében ült, Megfordult és Yukira mosolygott. - Yuki? Hogy tetszik az új pozíciód? - Kérdezte. - Nagyon-nagyon! – mosolyogta Yuki. – az utolsó digimonig mindet a hatalmatok alá kerítettem – folytatta. - a digisek? A valós világban vannak? – kérdezte Ken egyszerűen. Yuki meglepődött.Ken rászegezte a szemét és nevetett. - Kedves Yuki! Csak ugrattalak! Mi lenne nélküled a Digivilág? – mosolyogta. - Mi? – kérdezte a még mindig meglepődött Yuki. - Hát káosz, unalom és semmi sem – mosolyogta Len, majd visszafordult a monitorhoz. A térkép pixeles lett. Fekete kis alakokat mutatott különböző helyeken. - Csodás kezdés nem gondolod Yuki? – kérdezte Len. - Yeah, alig várom! – mondta Yuki és közben ragyogott. - most menj és elemezd a terepet – parancsolta Ken. Yuki Kenre nézett, úgy ahogy eddig sosem. Ő lett a példaképe. Majd elszaladt. Közben gondolkodott. Len és Ken gyönyörű pár. Ezt mindig is tudta. Így van jól. A császár és a császárnő együtt vannak. Közben Ken és Len kedvesen, forrón és lágyan néztek egymás szemébe. Amikor Yuki elment. A bázisban leoltódtak a fények. Sötétség lett. Len végig gondolta eddigi életét, de hírtelen valami elterelte a figyelmét. Valami kellemes érzés töltötte el. Olyan amitől sosem akart megszabadulni. Ken és Len a sötétben forrón összeölelkezve csókolóztak. VÉGE!